Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk!

Írta: Szerkesztőség 2024. március 28. csütörtök 16:56

Lassan véget ér a farsangi időszak,- búcsúztatjuk a telet és a tavaszi virágokkal együtt megérkezik a keresztény világ második nagy ünnepe,- a húsvét.

A húsvéti ünnepkör a farsang utáni negyven napos nagyböjttel kezdődik.
Nagycsütörtökön vagy más néven csonkacsütörtökön Krisztus utolsó vacsorájára, elfogására és szenvedéseire emlékezünk. Ezen a napon, azok a családok, akik őrzik a hagyományt, főleg friss zöld levelekből készült ételeket fogyasztanak.
Ezen a napon a templomokban elhallgatnak a harangok, „a harangok Rómába mennek”, és csak nagyszombaton szólalnak meg újra.

Nagypéntek, Jézus szenvedéseinek és kereszthalálának az emléknapja, a legszigorúbb böjt és gyász ideje. Ezen a napon, tilos volt baromfit vágni, kenyeret sütni, az asszonyoknak tilos volt mosni, a férfiaknak pedig tilos volt a földművelés.
Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során felidézik Jézus szenvedésének stációit.

Nagyszombaton visszajönnek a harangok, a megváltás közel van - és miként az evangélium megmondta, - Jézus harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámad. Megszentelték a tüzet és a vizet, véget ér a negyvennapos böjt.

Húsvétvasárnapi misére az emberek elvitték a templomba a sonkát, főtt tojást, kalácsot és tormát, és a megszentelt, megáldott étkeket húsvétvasárnap este az ünnepi asztalnál békésen elfogyasztották.

Húsvéthétfő a magyarlakta területeken hagyományosan a locsolkodás napja, nagyszüleink vízbevető hétfőnek is hívták. A szokás alapja a víz megtisztító és megújító erejében gyökerezik, és ez a szokás modern kölnivíz formában a mai napig megmaradt.
A locsolkodás hagyományának Bibliai eredetet is tulajdonítanak, mivel a feltámadást hírül vivő asszonyokat a katonák vízzel locsolva próbálták lecsendesíteni.
Locsoláskor a fiúk locsolóverset mondtak, amiért a régi időkben tojást, szalonnát, aprópénzt kaptak cserébe.
Bár a locsolkodás és a tojásfestés hagyománya a városokban kezd megfakulni, de azért a családokban a férfiak meglocsolják a nőtagokat, hogy „el ne hervadjanak”.
Húsvétkedd a visszalocsolás napja volt, amikor a leányok minden, útjukba akadt legényre hideg vizet zúdítottak.

Húsvét legfontosabb szimbóluma a sonka és a tojás.
A tojás a termékenység szimbóluma, amely a világ szinte összes népénél fellelhető, a kereszténységben pedig a feltámadás jelképévé vált. Krisztus úgy törte fel feltámadáskor a sziklasírt, miként a madár az őt fogva tartó tojás héját,- mondja a hasonlat.

A húsvéti nyúl szintén a termékenység szimbóluma és szerte Európában a húsvét ünnepével társítják.

A húsvéti bárány Jézust jelképezi, aki áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért.
„Isten báránya, Te elveszed a világ bűneit
Irgalmazz nekünk,
Adj nekünk békét…”

(zsoltár)

Más jelkép szerint a báránynak bibliai eredete van, mivel a zsidó nép házaikat egy bárány vérével jelölték meg, hogy a bibliai tíz csapás közül az utolsótól megmeneküljenek.

Húsvét az újjászülető természetnek is az ünnepe.
Virágzik a tulipán, a nárcisz, a jácint, az ibolya, a hóvirág és a barka.
Virágba borulnak a fák, a természet tudja mi a dolga, minden évben megújul, újjászületik.

„Biztos lehetsz benne, hogy mindig lesz tavasz, s a folyó újra folyni fog, amikor felenged a fagy.”

Ernest Hemingway

Ahogy békében megfér egymással a fű,-fa,-virág, úgy ez a tavaszi ünnep minket, embereket is felhív az újjászületésre, a megbocsátásra, a békés egymás mellett élésre.

Ünnepeljünk együtt békében és biztonságban.

„A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.”

Szabó Magda